2 pontos hét telt el mióta voltunk a Nando's-ban. Azóta nagyon szeretnék találkozni azzal a lánnyal. Szívesen megismerném. Eleanor egyre közelebb került hozzám, mivel egyre több időt kell együtt töltenünk, de igazi, valós barátnőm nem lesz. Ti el sem tudjátok képzelni, milyen is az, ha az embernek ilyen kötelességei vannak. Az hogy tanulni kell, meg ehhez hasonlók, az semmi ahhoz képest, hogy a szerelmi életedbe szólak bele. Nem lehetek azzal a lánnyal akivel csak akarok. Nem ismerkedhetek csak úgy random. Szép is lenne. Persze nem cserélnék életet senkivel sem. Imádom az életem, hisz itt vannak a srácok meg a rajongók akiket imádok.
Stúdiózás után pihentünk egy kicsit, mikor Niall egyszerűen felpattant a kényelmes és puha kanapéról. Azt mondta nem sokára jön. Kíváncsi voltam hova mehet, de volt egy tippem, hogy kajával kapcsolatos. Nem igazán foglalkoztam vele többet. A fáradság át vette felettem az irányítást, és csak lustálkodtam.
Egy kis délutáni alvás után megbeszéltük a srácokkal, hogy üvegezünk.
-Zayn te vagy!-szólt rá Harry.
-Liam!-nézett rá kiszemeltjére a fekete-Felelsz vagy mersz?
-Van egy érzésem, hogy félhetek.-viccelődött Liam-Felelek!
-Mikor voltatok utoljára együtt Shopia-val úgy?-húzta fel szemöldökét kérdőn.
-Semmi közöd hozzá Malik. Egyébként pár hete.-büszke mosoly terült el arcán.
Még volt néhány kérdés, vagy éppen feladat, mikor is, már senki sem a játékra figyelt, hanem egymást csesztettük.
Este senki sem tudja mikor, mindenki elálmosodott, és inkább nyugovóra tértek. Én még egyáltalán nem voltam álmos. Inkább hasonlítottam egy Duracell nyuszihoz. A nyuszikról jut eszembe, majd venni kell répát.
Nagyon unatkoztam egyedül, ezért felhívtam anyukámat. Úgy is rég beszéltünk.
Kicsöng. Egy ideig ezt hallgattam, aztán mikor már 5 perce csak csüng, inkább kinyomtam. Biztos ne hallja, hogy csörög, vagy csak nem ér rá. Bár ezt nem is csodálom. Nem rég született meg a két kis csöppség, és a lányok sem semmik néha. Nagyon kis bolondok tudnak lenni. De melyik gyerek nem? Helyesbítek, melyik ember nem. Gondolkodás menetemet a telefonom csörgése szakította meg. Anyu hív. Gyorsan felveszem.
-Szia Anyu!-szóltam bele bohókás hangon a készülékbe.
-Szia Kicsikém! Sajnálom, hogy nem vettem fel, csak éppen a kicsikkel voltam.-nevetett.
Sokan mondják, hogy a nevetésem pontosan olyan, mint anyukámé. Én még nem vettem észre, bár szintén szólva nem igazán figyeltem a hasonlóságokat. Viszont nagyon szeretem anyukám nevetését hallani. Megnyugtat. Eleve a tény jó hatással van rám, hogy tudom biztonságban van, és boldog.
-Hogy vannak az apróságok? És a lányok?-kérdeztem kíváncsian.
Érdekelt, és szerettem is hallgatni, ahogy önfeledten mesél, arról, hogy miket csinálnak.
-Remekül vannak. Lottie és a barátja nem rég jöttek haza. Meghívtuk vacsira magunkhoz. Daisy és Phoebe pedig csak nőnek. Fizzy-ről már akkor ne is beszéljünk. A kicsik pedig egyre többet esznek. -Ezek szerint jól vagytok.
-Veletek mi történt mostanság? Találkoztál már egy lánnyal, aki tetszene?-kíváncsiskodott. Igazából szívesen rá vágtam volna azt, hogy igen bejön egy lány...de nem tehetem. Neki mindent elmondhatok, de ezt nem akartam, hiszen csak egyszer láttam. Lehet, hogy tök bunkó. Bár nagyon édes, kedves, szívmelengető mosolya van. De még a nevét sem tudom. Csak azt tudom, hogy a Nando's-ban dolgozik, Directioner, totálisan bejön, Niall is rávetné magát szívesen, és eszméletlenül jól néz ki.
-Louis! Itt vagy?-szakította félbe gondolat menetemet.
-Persze, csak elgondolkodtam. Egyébként megvagyunk, és még nem igazán találkoztam senkivel.-mondtam. Végül is igaz, mert még csak láttam őt.
Még egy ideig beszélgettünk, utána elköszönt, mert fárasztó napja volt ma, és elég késő van.
Csak ültem a nappaliban csendesen, és gondolkodtam. Holnap elmehetnék a lányhoz, és elhívhatnám valahova. Szívesen megismerném. Aranyos lánynak tűnik, de soha sem szabad a külső alapján ítélni.
Arra lettem figyelmes, hogy nyílik az ajtó, és belép rajta a szőkeség. Nagy mosoly volt az arcán. Meg akartam kérdezni hol volt, mit csinált, kivel volt, meg ehhez hasonlóakat. De csak rá kellet néznie az embernek, és rögtön látszódik rajta, hogy akár ott állva képes lenne elaludni. Szóval, majd holnap kifaggatom. De már én is kezdek álmosodni, ezért felmentem, lezuhanyoztam, fogat mostam, és bebújtam a meleg és védelmet nyújtó ágyamba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése